Jó rég nem jelentkeztem beszámolóval. Ennek az az oka, hogy inkább egyben összefoglalva szerettem volna bemutatni a munkálatokat és sokszor úgy gondoltam, hogy az egészből nem is lesz semmi. Sokszor álltam közel hozzá, hogy bedobjam a törölközőt és most sem mondanám, hogy minden úgy áll, ahogy terveztem, de már pozitívabban látom a dolgokat. Rengeteg biztatást kaptam tőletek, így sokszor ez lendített át a nehéz pillanatokon. Szóval, nem volt egyszerű és még közel sincs kész, de már alakul. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, aki részt vett eme őrültségben!

Kezdjük az elején. Szóval télen találtam a közelben egy eldugott kis zártkertet, amiben akkor nagy fantáziát láttam. Van villany, kútvíz, egy nem túl nagy, de nekem épp elég terület, ahová a chilijeim elképzeltem. Sajnos képzeletemben minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.

Elsőként a chilinek szánt területet kellett kitisztítani. Innen kikerült néhány gyümölcsfa és rengeteg bozót. Ilyen volt, mikor nekiláttunk:

Egy kis bozótirtás után:

Nekiálltunk mindenféle kéziszerszámokkal meg láncfűrésszel, aztán néhány hetes-hónapos csúszással végre sikerült találni egy gépet ami végül kitakarította az egész placcot. Ekkor ez lett belőle:

Húúú de fain gondoltam, innen már minden egyszerű lesz! Hát nem. Olyan szuper agyagföldem van, hogy inkább téglagyárat kellene itt csinálni, nem chilitanyát! Volt is erre téglagyár még a múltban. Itt minden régi ház "MAROS" téglából épült. Na most mit csináljak? Nem adtam fel, valami csak lesz belőle. Első körben megpróbálkoztunk a szántással, ami nem sikerült valami mélyre és még tárcsázás után is teniszlabda méretű rögök voltak. Az ásót még mindig nem tudtuk lenyomni. Tudni illik, hogy a szántást még ősszel kell elvégezni, hogy a csapadék, beszivárogva, megfagyva szépen szétaprózza a rögöket, hogy aztán tavasszal megtárcsázva még apróbb szemeket kapjunk. Ezt még én is tudom, csak hát erre nekem nem volt lehetőségem.

Így festett szántás után, tárcsázás előtt a föld, inkább Mars béli táj, bár a Mars szerintem tuti nem ennyire rögös:

Ezt követően drasztikus lépés következett. Ha nem ment a mélyszántás traktorral, hát megcsináltuk markolóval a sorokat. 8 db jó mély lövészárkot húztunk bele, így vagy 40 cm mélyen megforgattuk a sorokban a talajt, mely egy kis tőzeggel és marhatrágyával keverve vissza lett szórva az árkokba.

A nem mindennapi mélyszántás:

Visszatemetett sorok:

Ezután amennyire tudtuk kapálógéppel megdolgoztuk még. A tetején így is elég rögös maradt, de már simán ásható, és lejjebb porhanyósabb, lett a talaj a sorokban. Azért még így sem tettem volna bele a chiliket, így a palántáknak egyenként gödröket ástunk, amiket tőzeggel kevert földdel töltöttünk fel. Így már a gyökérzet könnyebben meg tud erősödni.

Próba ültetés Kornéllal (nélküle tuti nem sikerült volna):

Aztán jöhetett a többi is:

Végezetül a palánták elhelyezését követően az éjszakába nyúlóan Karesz barátommal letettük a csepegtető csöveket. Íme a végeredmény:

A rendszer meghajtása egy 1000 literes tartályból történik, ami a kútból után töltődik.

A rendes szivattyú csak holnap lesz beüzemelve, ezért még, de remélem utoljára kannával kellett rá segíteni a locsolásra. 

Közel sincs még vége, sok minden van hátra. Ha az öntözés rendesen be lesz üzemelve, még megigazítgatjuk a sorokat. Kicsit töltögetem itt ott, ahova még kell föld, aztán szalmával lefedem az egész területet, hogy könnyebben kezelhető maradjon a talaj. A kerítést a vadak ellen megerősíteni.... Jövőre, ha már ősszel neki lehet állíni a munkának, akkor több lehetőség lesz a talaj feljavítására és remélhetőleg már valamivel jobb talajjal sikerül dolgozni. Talán még egy fólia is beférne ide. Addig is meglátjuk, hogy sikerül e csodát tenni és bármit is szüretelni. Mint látjátok mindent megpróbálok, hogy ez így is legyen!

Rengeteg segítségem akadt:

A faház alatti vadregényes alsó kert. Veteményessel és gyümölcsfákkal, mogyoróbokorral.